Milyen "jó", hogy nyáron jött a betegség, illetve a műtét, hiszen a szigorú diétát sokkal könnyebb betartani, mint télen.
Jókora kertünk van, mindenféle zöldséggel, sok-sok gyümölccsel és szőlővel. Nem eladásra termelünk, hanem saját részünkre, ezért nagyon kevés permetet használunk, inkább a hagyományos dolgokat alkalmazzuk. /pl. forrázott, erjesztett csalánlé, káliszappan, rézgálic, kézzel leszedett krumplibogár, stb./
Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt kellene fogyasztani, viszont a bél nem bírja, ezért gyümölcscentrifugán kinyerem a levét, és azt iszom meg. Amikor bejön 1-1 ujabb konyhagép a divatba, az ember megveszi, s pár használat után a kamra polcára landol porfogónak. Na így voltam én is ezzel, de most nagyon jó szolgálatot tett.
Napi viszonylatban 8-10 alma, 10-12 őszibarack, 2-3 kivi, 4-5 sárgarépa levét ittam, de ez változott, mert már érett a ringlószilva, eper, málna, ribizli, körte, fekete szeder, és a korai szőlő, a csodaszép pirosra érett, édes paradicsom. Céklával is próbálkoztam, de az nem jött be nekem, ha belekevertem bármibe, elrontotta az egészet, így hát ezzel felhagytam.
Az őszibarack volt az egyetlen, amit meg is ehettem, héját lehúzva, és pici darabokra vágva. Paradicsomot is ehettem, - nagyon szeretem, - de elég macerás volt, mert le kellett húzni a héját, el kellett darabolni, és a magját az utolsó szemig kikaparni. Mire ezt pl-ul reggelenként megcsináltam magamnak 4-5 paradicsommal, a férjem addigra be is fejezte a reggelit.
Teát, piskóta féléket /zsíros tésztát nem lehetett enni/, kompótot mézzel, nádcukorral és ecet helyett citromlével ízesítettem.
Ennyi krumplit régen nem ettem mint most, de valamikor el sem tudtam képzelni, hány féle variációban lehet, - vagy tudom elkészíteni, hogy ne legyen olyan unalmas, egysíkú. Héjában főzve vagy pürének, petrezselyemmel, snidlinggel, kapros-tejfölösen /12 %/ grillezett paprika-paradicsommal, ananásszal és egyéb gyümölccsel, melyet kicsit megforgattam forró teflonban, citrommal, mézzel, fahéjjal ízesítettem, de még sorolhatnám egy darabig.
A csirke és pulyka húsát -bőr nélkül- főztem, pároltam, különböző páclevekbe tettem, hogy ízletesebb legyen, ezen kivül sok-sok rakott kaját tettem a sütőbe, így szinte semmi zsiradékot nem használtam, csak minimális olivaolajat.
Nagyon belejöttem a diétázásba és az ételeket a szokásos napitól eltérően jó ízűre sikerült elkészíteni, melyet a későbbiek folyamán is alkalmazok, - de nem ennyire szigorúan.
Egyre jobban érzem magam, a hangulatom is kezd kicsit derűsebbre fordulni. Napközben óvatosan, lassan már le merek menni a lépcsőn az emeletről, megnézni a kertet. Hihetetlen, hogy mit tud produkálni a természet ennyi idő alatt!
Imádom a növényeket, ezen belül is a virágokat. Kb. 140-150 féle cserepes virágom van, amit a férjem gondozott távollétemben nagy igyekezettel, - olyannyira, hogy volt olyan, amelyik elszáradt, meg volt olyan is, hogy a kaspó felső széléig állt a víz, - a virág természetesen kirohadt...
Néha még "beszélgetek" is a virágokkal, mindent elfelejtek ha köztük vagyok, gyönyörködve nézem, hogyan nőnek, vagy új hajtásokat hoznak, virágoznak szebbnél-szebben, a nappalok hamar eltelnek, - de az éjszakák gyötrelmesek........
Állandóan azon jár az eszem, - mit vétettem, miért én, pont én lettem daganatos beteg?! Meddig élhetek még, milyen fájdalmaim lesznek később, mit tud majd velem kezdeni a család, s elsősorban én hogyan tudom elviselni, megélni a tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, az ágyhozkötöttséget ?!
Sokat sírtam éjszakánként, de azt is csak visszafogva, hüppögtem befelé fordulva magamba, ne hallja meg a férjem a másik szobában.
Rettenetes gondolataim voltak állandóan, szörnyű álmok, -- a lelkem sosem akart nyugovóra térni.....
