PÉNTEK reggel 3/4 7-kor jött a beteghordó, aki levitt a műtőbe. Ekkor jött hozzám a műtétet végző orvos /fogalmam sem volt még akkor róla, hogy ki ő/ papírt tartva az orrom alá, hogy ezt alá kell írnom. Még voltam annyira észnél, hogy visszakérdezzek, miért...?

Azt még csak felfogtam, hogy minden műtét előtt hozzá kell a betegnek járulni a műtéthez, de amit ekkor mondott, nem egészen tudtam felfogni..... "esetleg előfordulhat, hogy a végbelét az oldalán kívülre kell helyezni" /elnézést, ha nem szakszerüen írom le, de laikus vagyok/ Még ekkor mindig nem lett elmondva, hogy ez miért lesz szükséges.

Idő sem volt rá, hiszen az altatóorvos megkezdte az előkészítést, majd 1/2 12-kor a kórteremben ébredtem fel, kókadtan, gyengén, nyilván semmire nem emlékezve, kiszáradva. Erős fájdalmam volt, amit akkor elsőre éreztem, no meg a 36-37 fokos hőséget a 4 ágyas kórteremben, ahol se redőny, se függöny nem volt az ablakon, amit legalább a "melegen lesütő nyári nap sugára" elől össze lehetett volna húzni. Azt hittem nem jól látok, férjem és 3 gyermekem volt az ágy mellett, törölgették homlokom, vizezték a kicserepesedett számat..   nem is tudtam róla, hogy ők -míg a műtét tartott- kint ültek a folyosón, és vártak rám. Csak később derült ki, ők már többet tudtak a bajról, és nagyon-nagyon szorítottak, hogy sikeres legyen a műtét.

Ekkor jött a műtétet végző orvos, aki már egy kicsit részletesebben elmondta, hogy a vastagbél egy szakaszon összenőtt, ezért nem tudott a széklet kiürülni. Kivágtak 15 cm-es darabot, majd összevarrták a meglévőt. Szerencse - mondta- hogy távolabb volt a végbéltől az összenövés, ezért nem kellett kivezetni az oldalamon. Bizony eddig erre nem is figyeltem fel, nem is gondoltam még erre, s elkezdtem tapogatni az oldalam, s tényleg azt tapasztaltam, hogy csak az óriási kötés van a hasamon, egyéb nincs. Elmondta még, hogy mintát vettek, amit elküldtek szövettanira, - de ne ijedjek meg, ez könnyen lehet jóindulatú is, várjuk meg az eredményeket!

A sírás lett úrrá rajtam, kétségek között, hogy tényleg mi is a baj, mi történik velem, miért pont velem, igaz, -nem igaz, jóindulatú, rosszindulatú?! Összedőlt körülöttem minden, az ember számvetést csinál eddigi életéről, gondolatban végrendeletet ír...

Rettenetes lelki megrázkódtatás, amit nem lehet szavakkal kifejezni, leírni, azt csak az tudja igazán, aki ezt megélte, s főleg úgy, hogy semmi, - de semmi előjele nem volt a betegségnek...