Szeretném megosztani Veletek betegségem 1-1 mozzanatát, mert úgy érzem, a fizikai rosszulléten kívül a lelki fájdalom nem gyógyítható, ha nincs szerető, gondoskodó család.

 A kórházban, ahol engem műtöttek, még egy pszichológus sincs, aki ezzel foglalkozna, a kezelő orvosnak pedig nincs ideje megbeszélni.... Akkor beszéljük meg egymás között T.Sorstársak!

2006.nyarán nyugdíjas lettem, 40,5 éves munkaviszony után, nagyon sok tervvel az elkövetkezendő 10-20 évre: unokák, színház, utazás, dísznövények, stb.

Sajnos az egészségügy, az orvosok, és az egész társadalom szinte csak a mellrákosokkal van elfoglalva, azt reklámozzák, sétát tesznek a Lánchídon, rózsaszín szalagot viselnek, de sorolhatnám még sokáig! Természetesen tudom,hogy ez legalább olyan fontos, mint a többi daganatos betegség, de nem csak és kizárólag ez! 

A vastagbél és egyéb daganatosokat mintha szégyellni kellene, róluk szinte soha nem beszélnek, nem állnak ki mellettük,  nem reklámozzák a megelőzés, a szűrés lehetőségét, jóllehet a vastagbél daganat a 2. leggyakoribb megbetegedés a daganatos betegségek között. Az egészségügy nem járul hozzá az általános szűréshez, holott vérvétellel kiszűrhető lenne, de erre nincs pénz, pedig nem óriási összegről lenne szó, de ez valamiért nem fontos...

Vajon miért? Miért nem a megelőzés, hanem a tüneti kezelés kerül előtérbe?

..mert ez jó a gyógyszergyáraknak, na meg az évente külföldi "konferenciára" nyaralni küldött orvosoknak, akik felírják az ő gyógyszereiket. /nyilván itt sem mindenkit érint!/ ..és a beteg érdekei? Azokkal vajon ki foglalkozik?

Mit tehetsz, mit teszel, amikor kiderül a betegséged?  Ki segít? Hova fordulhatsz? Hogy reagálj?  Kivel oszd meg a kétségeidet?

Mindenkiben ilyenkor felmerülnek ezek a kérdések és még sok-sok megválaszolatlan gondolat.. 

Velem is így történt. Ezért hoztam létre ezt a naplót..  hogy segítsünk egymásnak..